Karantén alatt fontos volt az önálló munka, el kellett engedni valamennyire a vezetői kontrollt.
Ez viszont súly volt munkavállalói oldalon, hiába mentek a “most van időd, olvass könyvet” posztok.
Ehhez kellett a hatékonyság, hogy még így se omoljon össze az ember.
Most hogy lazítás van, jó lenne ezt a hatékonyságot megtartani, ha már valamilyen módon és formában kialakult. Azért, mert most már nem feltétlenül vagyunk az irodából kizárva és a megszokott munkarendből kiragadva, maradjon meg minden, amitől ebben az időszakban jobban, produktívabban dolgoztunk!
Karantén alatt fontos volt az önálló munka, el kellett engedni valamennyire a vezetői kontrollt.
Ez viszont súly volt munkavállalói oldalon, hiába mentek a “most van időd, olvass könyvet” posztok.
Ehhez kellett a hatékonyság, hogy még így se omoljon össze az ember.
Most hogy lazítás van, jó lenne ezt a hatékonyságot megtartani, ha már valamilyen módon és formában kialakult. Azért, mert most már nem feltétlenül vagyunk az irodából kizárva és a megszokott munkarendből kiragadva, maradjon meg minden, amitől ebben az időszakban jobban, produktívabban dolgoztunk!
A mai részben arról lesz szó, hogy a karantén alatti nagy nyomás sokunkat új megoldások felé terelt.
A hírekkel ellentétben, miszerint most van itt az idő, hogy olvass sokat, tanulj és fejlődj, általánosságban azt tapasztaltam, hogy most aztán senkinek nincs ideje semmire, mert nem több ideje lett, hanem épphogy kevesebb.
Hogy mik fejlődtek ki ebben a nyomásban és mit érdemes tovább vinni most? Erről szól a mai epizód.
Köszönöm a sok visszajelzést már az első részről is. Az intro-t már le is rövidítettem. Figyeljetek csak!
Szóval. Lassan lazítják a karantént és vissza lehet térni a mindennapokba. Ez jó!
Viszont, ha már túl vagyunk egy ilyen nagy traumán, akkor nem szabad veszni hagyni, amit most megtanultunk.
Amit én tapasztaltam, hogy ebben a helyzetben sokkal több volt a nyomás és az elvégzendő feladatok mennyisége. Vagy ha maga a feladat nem volt sok, akkor is annak éreztük, mert új helyzetben, új formában és eszközökkel kellett dolgozni.
Tucatnyi emberrel beszéltem a karantén bevezetése után, mint productivity tréner. Nagyon sokkal.
És mind azt mondták, hogy nem érnek a végére a napi feladataiknak. Egész nap dolgoznak és nincs idejük semmi másra.
Ez olyankor, amikor valakinek otthon van 1-2 gyereke is, akik sulisok és tanulniuk kell, komoly gond és egy lehetetlen döntés, hogy melyiket válassza az ember... Ezen mi is átmentünk itthon valamilyen szinten.
Nálunk az online munka nem kérdés és változás, eddig is így dolgoztunk.
Ellenben:
Röviden a karantén alatt nem több, hanem kevesebb időnk lett.
Aki ezt sikeresen átvészelte munkával, az vagy nem aludt, vagy olyan skilleket és módszereket alakított ki, amikkel gyorsabban, hatékonyabban tud dolgozni (nem feltétlenül csak online).
Ezeket kell most megtartani és nem elengedni, elfelejteni mindent. Egyrészt azért, mert sok olyan hír van most, hogy ez még visszajön majd. Másrészt viszont azért, mert amitől most hatékonyabbak vagyunk, azt miért engednénk el?? Termeljen időt nekünk hosszú távon, nem?
Mit értek ezek alatt, amire érdemes odafigyelni?
Mit tarts meg tehát?
Persze arról, hogy a bizalom kialakulásához mi mindenre van szükség, arról külön epizód is készülhetne, de célozzuk meg azt, hogy nyitottak vagyunk erre és megbíztunk - most különösképp - a kollégáinkban. Azért mert fontos volt a csapat teljesítménye és azért, mert nekik éppúgy fontos a munkahelyük túlélése, mint nekünk.
Ha neked ez szuperül megy és elégedett vagy, akkor tudod mit tehetsz még meg? Nézz körül, hogy ki az a környezetedben, akinek jól jönne egy kis támogatás és segíts.
Én is ezt teszem.
Addig is, a legjobbakat!