KV szünet

A könyv, ami még nem mertem elolvasni! Plusz két olyan, amit igen, és ajánlok is neked!

April 13, 2021 Tóth-Czere Péter Season 1 Episode 15
KV szünet
A könyv, ami még nem mertem elolvasni! Plusz két olyan, amit igen, és ajánlok is neked!
Show Notes Transcript

Változó megítélése van annak, hogy ki milyen könyvet olvas Az pedig egy másik világ, hogy  egyáltalán olvas-e:

  • könyvet olvas,
  • hangoskönyvet hallgat (esetleg podcast formában),
  • vagy semmit, csak tolja a bizniszt ezerrel.

Én: a szerintem legrosszabb. Imádom a könyveket és rendszeresen veszek is, hogy tudjam fejleszteni magam. Ellenben, nincs sok időm olvasni, így végül csak megveszem és nem olvasom el őket.
Így gyűlik szépen az erre rendelt polcon a lista, hogy miket kellene elolvasnom még. Szakkönyvektől kezdve a szórakoztató irodalomig.

Ebből a listából hoztam most egyet, ami bár mindig kéznél van, mert nagyon érdekel, DE még nem mertem elolvasni! :)

------

Ha tetszett, ne tartsd meg magadnak az élményt és oszd meg másokkal is!

A műsor weboldalát, pár hasznos egyéb cikkel és linkkel itt találod:

https://kaveszu.net

Ha üzenetet küldenél nekem, akkor:

Szervusz és üdvözöllek, ez itt a Kávészünet Podcast legújabb adása, ami számomra azért lesz különleges, mert könyvekről fogunk ugyan beszélni, és említeni fogok néhány olyan könyvet, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek, de ami számomra a leginkább érdekes lesz a mai napon, az az, hogy mi az a könyv, amit még nem mertem elolvasni. Na de vágjunk is bele! 

Az olvasás azt gondolom, mindannyiunk életében valamilyen formában és mértékben jelen van. Ezt nem lehet azzal tompítani, hogy mobileszközöket használunk és mindenki az interneten lóg. Ha akarunk, akkor ott is lehet olvasni. De az, hogy mit olvasunk és milyen mennyiségben, az nagyrészt rajtunk múlik. A legfontosabb az, hogy ha szeretnénk olvasni, ha megtehetjük, akkor tegyük meg. Az olvasás rendkívül fontos, és ezzel kapcsolatban hoztam nektek két könyvet, amit én olvastam már, és kifejezetten tetszett nekem. Olyan szempontból, hogy hozzátett az életemhez, úgy érzem, hogy tudtam hasznosítani azt, amit abban olvastam, és a mai napig kamatoztatni tudom. Így ilyen szempontból ezek nekem kiemelten fontos elemei voltak a saját fejlődésemnek. Az első, az nem lesz egy nagy meglepetés. Az első könyv, amit én hoztam most ajánlóba, az David Allentől a GTD, a Getting Things Done könyv. Mert ugyanezt nagyon jól meg lehet tanítani egy kétnapos tréning, vagy most az online térben egy ötnapos tréning keretében, de mégis azt gondolom, hogy nem feltétlenül szükséges mindenkinek mindig elmenni egy tréningre, hogyha valami újat szeretne tanulni. Sőt! Én amikor elkezdtem a GTD-vel foglalkozni, meg elkezdtem fölépíteni azt, hogy hogyan is szeretném menedzselni az életemet, a munkámat, és mindent, ami ahhoz kapcsolódik. Ilyenkor én is internetről, könyvekből, blogokból, akkor még podcast nem nagyon volt jelen, de még maximum Youtube-ról tanultam meg azt, hogy hogyan is lehet ezeket kezelni. Végül eljutottam arra a szintre, hogy a GTD mellett én lehorgonyoztam, és a GTD-vel kapcsolatban elolvastam mindent, ami elérhető volt. Ami mázli volt nekem, hogy nem sokkal azelőtt jelent meg a GTD könyv magyarul az első kiadásban. Azóta már van egy frissített kiadás, ami egyébként szerintem érdemben jó sokat hozzátett ahhoz, hogy most az aktuálisabb legyen, mint az előző kiadás, de akinek esetleg az első kiadás van, az se bánkódjon, mert az alapelv az alapmódszertan nem változott. A könyv maga a HVG kiadásában jelent meg, és a hatékonyságnövelés stresszmentesen az időmenedzsment új módszertana alcímet kapta. Ami azért is vicces, azt gondolom, hogy az időmenedzsment önmagában egy elég érdekes fogalom. Az időt nem tudjuk menedzselni. Azt telik. Viszont az, hogy ezt hogyan tudjuk kihasználni, ahhoz nagyon sokat hozzá tud tenni az a könyv. Néhány példa, ami hasznos lehet. A GTD ugye alapvetően öt lépésből áll, és ebből az öt lépésből bármit a magatokévá tesztek és átültetitek a saját életetekbe, már jobb lesz, nem kell GTD-zni, de hogyha néhány gondolatot a könyvből át tudtok tenni a saját mindennapi életetekbe, akkor sokkal könnyebben tudjátok a feladataitokat kezelni. Úgyhogy, ha szeretnétek hatékonyságvonalon kicsit fejlődni és hozzátenni a mindennapjaitokhoz. Én ezt a könyvet ajánlom. Például az öt lépés, amiből hogyha bármivel sajátítotok. Az első lépés a rögzítés a GTD-ben. Ez egy olyan folyamat, ami minden nap ott van az életünkben, csak nem tudatosan kezeljük. Hogyha belegondolsz abba, hogy hány helyre raktál már post it-et egy adott nap. Ha ismersz olyat, nyilván nem mi magunk használjuk így, de ha ismersz olyat, akinek a monitorja például körbe volt tapétázva porszívót, aki a munka közben és jegyzeteit odarögzítette. Akkor ő rögzített, csak kvázi ad hoc helyre. Ha mellette még az asztalon, a jegyzetfüzetében, a hűtőn, a könyvespolcon, otthon, a nappaliban, a dolgozószobában, akárhol kis jegyzetek, fecnik, post itek, újságpapír, szélre fölírt telefonszámok vannak, azok mind-mind a rögzítési folyamatnak az eredményei. Azért, mert önkéntelenül rögzítünk, ugyanis a GTD-nek például van egy olyan alapelve, hogy az elménk nem a feladatok tárolására való, hanem arra, hogy kitalálja a feladatokat. És ezt azért mindannyian tudjuk. Tehát a küzdelem, hogy megjegyezzünk dolgokat, az egy mindennapi része az életünknek, és minden nap elvérzünk ezen a fronton egy picit. És pont ezért kezeli a GTD úgy, hogy ne akarjunk megjegyezni semmit. Nekem a kedvenc részem egy GTD tréningnél az első tíz perc, még a bemutatkozási rész. Mindenki elmondja, hogy miért jött el, miért van ott, mit szeretne tanulni, mivel szeretne gazdagodni a tréning alatt. És a végén én elmondom, hogy én azért jöttem a tréningre, hogy megtanítsak mindenkit arra, hogy hogyan ne akarjon emlékezni a teendőire. És ez akkor mindenkinek egy ilyen furcsa gondolat, egy furcsa mondat, és nap végére azért általában mindenki rájön, hogy mit szerettem volna ezzel mondani. Az elménk nem arra való, hogy megjegyezze a teendőinket, és abban, hogy hogyan rögzítünk, abban nagyon sokat tud nekünk segíteni a GTD, és nagyon sok terhet tud levenni a vállunkról, hogyha folyamatosan azt érezzük, hogy csak néha azt érezzük, hogy valamit elfelejtettem, valamit, elfelejtettem, és ez egy szörnyű érzés. Viszont, ha tudom, hogy úgy rögzítek, ahogy, akkor nem lesz bennem ez a félsz, mert tudom, hogy mindent valahova leírtam. Az, hogy hova és milyen formában, az már egy másik dolog. A tisztázás lesz a következő lépése a GTD-nek. Erről is külön volt már egy epizódunk, hallgassátok meg, ez nagyon-nagyon érdekes és nagyon-nagyon komplex része a GTD-nek és az egyik leginkább egyedi része, mint módszertannak. Ugyanis az, hogyha lerögzítek valamit, fölírok egy darab papírra egy gondolatot, az nem jelent számomra túl sok mindent, az csak egy emlékeztető, de az még nem feladat. És az, hogy az emlékeztetőből hogyan lesz feladat, ebben segít nekem a tisztázás folyamata, és ha például elolvasod a könyvet és a mindenféle post it -re írt jegyzetekből, kis emlékeztetőkből hatékonyabban tudsz magadnak feladatot készíteni, akkor megint csak előrébb vagy. A harmadik lépés az a rendszerezés lesz. A rendszerezés során a fölírt és letisztázott feladatainkat egy meghatározott rendszerbe helyezzük el, hogy mindig adott pillanatban adott típusú feladatokkal találkozzunk. Erre szerintem a legjobb példa az, hogy ha otthon vagy, ha normál esetben, nem karantén idején, ha otthon vagy, akkor a munkahely feladataiddal nem tudsz foglalkozni, mert otthon vagy? Ha bent vagy a munkában és bent ülsz az irodában, akkor pedig az otthoni feladataiddal nem tudsz olyan hatékonyan foglalkozni, nem tudsz elmenni bevásárolni, és akkor teljesen fölösleges ezeket az átmenet feladatokat néznem, mert csak fölösleges stresszt helyez a mindennapjaimba. És éppen ezért működik úgy a GTD, hogy egy olyan rendszert építünk fel, aminek a segítségével adott pillanatban mindig csak azokat a feladatokat látom, amiket tényleg meg tudok oldani és ez zseniális. Nekem ez a kedvenc részem a GTD-vel kapcsolatban, mert mindenkinek rengeteg feladata van. Mikor tréning van, akkor mindig elmondom, hogy nagyjából 100-tól 300-ig terjed azoknak a mindennapi feladatoknak a száma, amik ott vannak aktuálisan az életünkben, és ez fölfelé még bőven több is lehet. Én amikor elkezdtem GTD-zni, az első legfontosabb feladat a tréning után, hogy azt megpróbáljuk ugye átültetni a gyakorlatba. És én rászántam egy hétvégét, és összeírtam minden feladatot, ami csak van. Ami csak eszembe jutott, hogy nekem feladat lehet. És több mint 600 feladat jött össze. Több mint 600 teendő. Ez egy hihetetlenül hosszú lista volt, egyáltalán nem volt motiváló egyben látni, viszont miután elhelyeztem őket a saját rendszerükben, az én saját GTD-rendszeremben, onnantól kezdve ebből a 600 feladatból soha nem láttam együtt egy tucatnál többet, mert nem volt meg az a kontextus mátrix, aminek alapján ezt nekem fel kellett volna, hogy dobja a rendszer, és ezért jó a rendszerezés. A negyedik lépés az a reflektálás az igazándiból akkor lesz hasznos, ha egy olyan működési módszert találsz ki magadnak, amihez tudsz mindennap igazodni. Lehet ez GTD, és lehet egy olyan munkamódszer, ami neked bevált. A reflektálás, a GTD negyedik lépése, az mind a két esetben hasznos lesz, ugyanis ez nem szól másról, mint arról az alapelvről, ami alapján mondjuk a Forma-1-ben a boxutcában dolgoznak. Hiába van egy tökéletesen jól és felügyelt módon összerakott gépezet, minden egyes verseny előtt és után ellenőrzik, szétszedik, újra összerakják, mert ezzel tudják biztosítani azt, hogy tényleg tökéletes az, amit összeraktak. A reflektálásnak pontosan ez a célja. Az a rendszer, ami alapján te a feladataidat kezeled, az akkor lesz megbízható és tökéletes, hogyha időről időre erről meg tudsz bizonyosodni és megtanulsz bízni abban a rendszerben, amit használsz. Az ötödik lépés pedig a GTD-n belül is, mert hát nyilván egy GTD-s sem tudja megúszni ezt a dolgot, az a cselekvés. De egy sokkal tudatosabb és egy sokkal komplexebb döntésnek az eredménye lesz az, hogy mi alapján fogom én kiválasztani, hogy melyik feladatot tudom most megcsinálni. Cselekvésnél a GTD módszertanban olyan szempontokat kell figyelembe vennünk, hogy már a napom megtervezése is másképp zajlik, mint normál esetben. Ugyanis a cselekvést én úgy rakom össze, hogy ha van egy ebédszünettel, tízperces szünetekkel együtt nettó hat órás munkaidőm, akkor nettó hat órára tervezek, nem nyolcra. Ha ebből a 6 órából úgy átlagban 1-2 órám elmegy meetingekre, akkor nem hat órányi feladatot tervezek be magamnak egy napra, hanem csak négy-öt órányit. Ez azért fontos, hogy tudjam magamnak biztosítani egyáltalán a lehetőséget arra, hogy egy nap a munka után úgy álljak föl az asztaltól, hogy elvégeztem minden feladatot. És nem pedig úgy, hogy minden nap letervezek magamnak nyolc órányi munkát, amiből négy órányit el tudok végezni és minden egyes nap úgy állok föl az asztaltól és megyek haza, hogy ma se sikerült megcsinálnom, amit kellett volna. Az hihetetlenül demoralizáló tudna lenni. És ez csak az egyik része. A másik része, hogy a cselekvésnél szempont számomra az, hogy milyen napszak van, milyen napja van az adott hétnek. Mert nem feltétlenül vagyok ugyanannyira kreatív és ugyanannyira energikus réteg délután, mint mondjuk hétfő reggel. De mivel tudatosan kezelem ezeket a dolgokat, ezért így építem fel az egész hetemet, hogy adott feladattípust a lehető legmegfelelőbb időpontban igyekszem elvégezni. És ezzel gyakorlatilag a hatékonyságomat növelem, mert ugyanazt a feladatot sokkal jobb minőségben és egyébként sokkal rövidebb idő alatt tudok elvégezni. Ha ebből az öt lépésből bármit magadévá tudsz tenni, már előrébb vagy. Ha elolvasod a könyvet, és megpróbálod mind az öt lépést használni, bőségesen előrébb vagy, és én örülök, hogyha ehhez hozzátehettem most. No, de lássuk a következő könyvet, amit ajánlok jó szívvel mindenkinek. Ez a négy órás munkahét Timothy Ferristől, aki azt írja le, hogy hogyan építette fel a saját kis világát egy olyan módszertan szerint, hogy négy órát dolgozik egy héten. Én ezt a könyvet úgy kezdtem el olvasni, hogy már nem hittem el, hogy az megvalósítható lehet. Én azt gondolom, hogy az itthon nálunk már csak a nyelvi korlátok miatt sem megvalósítható olyan formában, ahogy azt ő leírta, de ez ne vegye el a kedvét senkinek, mert nagyon-nagyon sok érdekes gondolat, és nagyon-nagyon sok hasznos tippet ad a könyv, és azt gondolom, hogyha egy kicsit tekerünk rajta, és nem 4 órás munkahétről beszélünk, hanem négy órás munkanapról, akkor már sokkal előrébb vagyunk és sokkal közelebb vagyunk a valósághoz, amihez ez a könyv hozzá tud segíteni minket. Úgyhogy olvassátok el ezt is, mert onnantól kezdve, hogy hogyan tudja a webshopját automatizálni, egészen odáig, hogy hogyan tudja az e-mailezését kiszervezni és maga helyett mással elvégeztetni, rengeteg hasznos elméleti és gyakorlati tanácsot ad a könyv egyébként, tehát konkrét szoftvereket, konkrét céget, amit adott esetben magyar nyelven nem tudunk igénybe venni, de konkrét céget ajánl, hogy ő kikkel dolgozik és milyen módszertan szerint és milyen feladatokat hogyan tudott kiszervezni. Van benne azért néhány szerintem elég elborult megoldás, hogy például hogyan tudott bocsánatkérő levélküldést is kiszervezni a virtuális asszisztensének, hogy már azt sem ő írta meg. De azt gondolom, hogy az alapelv és az a gondolkodásmód, hogy hogyan lehet a munkát úgy szervezni, hogy ne plusz teher legyen minden feladat, hanem egy lehetőség arra, hogy ki szervezzél valamit egy arra a megfelelő helyre úgy, hogy neked az cserébe akkora értéket teremt az életedben, amiért megéri azt kiszervezni. Ez volt az a gondolat egyébként, amiről az előző epizódban is beszéltem a vállalkozók és a saját idejük kontextusában. Tehát meg kell tanulnod értékelni azt az időt, amit egy feladatra te szánsz, és hogyha ahhoz az időhöz te értéket tudsz társítani, mikor a feladatra szánt idődet pénzzé tudod váltani. És hogyha ez megvan, akkor onnantól kezdve tudsz elindulni a 4 órás munkahét felé vezető úton, mert egy csomó kiszervezés nem effektív bevételnövekedést fog neked okozni, sőt, még csak nem is stagnálást, hanem költséget jelent, amivel viszont te időt nyersz adott napra, úgy, hogy nem kell valamilyen feladatot elvégezned, és annak viszont értéke van, mert tudsz mással foglalkozni, vagy akár tudsz semmivel sem foglalkozni és tudsz pihenni, ami ugyanolyan fontos. Úgyhogy ez lenne a másik könyv, amit a mai nap ajánlanék nektek, és most, hogy elérkeztünk a harmadik könyvhöz, szeretném leleplezni, hogy mi volt az a könyv, amit még nem mertem elolvasni. Nekem a napirendem normál iskolai munkarend mellett az nagyjából úgy néz ki, hogy 6 óra után nem sokkal mi elkezdünk ébredezni. Elsőként én, és amikor mindenki elér ahhoz az időponthoz, amikor kelnie kell, akkor szépen lassan keltegetem a család többi tagját. Vagy ha esetleg egy kicsit megcsúszok időben, akkor szerencsére van még rajtam kívül valaki itthon, aki fölkel időben és ébreszti a család többi részét, de a lényeg, hogy nem sokkal hat óra után kelek. Szerencsére sikerült két olyan gyermeket beszereznünk itthonra, akik éjjeli baglyok, tehát hogy a korai lefekvés az szóba sem jöhet. Így azért egy nap végén történő alvásmennyiség eléggé le van redukálva néhány órára. Én folyamatosan igyekszem úgy szervezni a napjaimat, hogy ennek legyen egy kellemes ritmusa úgy, hogy azért az egészségügyileg minimális időt azért tudjam pihenésre is fordítani. Nem többet, annyit igen. És vettem egy könyvet, hogy hogyan lehetne a napjaimat komolyabban összerakni már az első pillanattól kezdve, de szerintem ezt nem gondoltam még át, ugyanis a könyv, amit már megvettem, de még nem mertem elolvasni, az Robin Sharmának a Hajnali 5 óra klub című könyve. Belegondoltam, hogy ha a 6 óra helyett most a könyv miatt átszöknék az öt órára, azért az egy elég komoly kihívással helyezne szembe engem minden egyes nap, mert már így is azt gondolom, hogy pengeélen táncol az, hogy mennyi időt alszok és mennyire lenne szükségem. Ugye a könyvben az van leírva, hogy egy páros hogyan tud eljutni onnantól, hogy élik az életüket és szeretnék hatékonyabban, jobban terhelhetően élni a mindennapjaikat, és mindemellett nyugodtabban és kipihentebben. Hozzájuk csatlakozik be egy milliárdos, aki szépen elviszi őket egy utazásra, és ez alatt szépen, apránként bemutatja azt, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani. Amitől én tartok, és amiért nem mertem még elolvasni ezt a könyvet, az pontosan az, hogy megtetszik, amit benne hallok vagy olvasok, és megpróbálom megvalósítani eszetlenül. Kell egy időszak rá, amikor én ezt el tudom úgy olvasni, hogy utána tudok rajta elmélkedni is, mert a megvalósításnál azért kell majd egy viszonylag erősebb, tudatos önkontroll. Nem hiszem, hogy ez olyan könnyen fog menni, mert nagyon-nagyon inspiráló az a leírás, amit eddig olvastam róla, és akivel beszéltem, hogy olvasta már, mindenki imádta. Úgyhogy ajánlom nektek, ha olvastátok, akkor tudjatok róla nekem egy üzenetet és bátorítsatok, hogy ezt megéri elolvasni. Ha van nektek olyan könyv, amit szerintetek megéri elolvasni, vagy van esetleg olyan könyv, amit ti is emeltetek még megforgatni rendesen, akkor küldjetek el róla egy rövid hangüzenetet, és utánajárok, hogy mi lehet az a könyv, ami még felkerülhet, ha nem mertem elolvasni listámra. A hangüzenethez a linket megtaláljátok a Shownotes-ban, addig is pedig olvassatok sokat, mert az jó. A legjobbakat.