KV szünet

Extra: Mi lett volna ha... Van internet - KV Szünet Ristretto

September 10, 2021 Tóth-Czere Péter Season 2 Episode 4
KV szünet
Extra: Mi lett volna ha... Van internet - KV Szünet Ristretto
Show Notes Transcript

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor mindenki boldog.
Ha nem, akkor összezuhansz, pánikolsz, depressziós leszel, kiégsz szép lassan.

Ezek fontos kérdések, amivel kellően keveset fogunk most foglalkozni, de ezek mentén is gondolkoztam, míg az én terveimet is felrúgta, immár zsinórban harmadszor az univerzum. :)

Hogy mivel és hogyan?
Mit gondoltam eközben és mi lett az eredménye annak, hogy háromszor is elárult a technika?

Na erről szól ez az extra epizód, ami beékelődik most a kellemesebbnél kellemesebb beszélgetések közé a Mi lett volna, ha sorozatban.

Hallgassátok szeretettel, mosolyogjatok velem együtt egy jót azon, hogy milyen kihívásokkal küzd meg egy perfekcionalista és vesz leckét az univerzumtól. :)

Ha tetszett, ne tartsd meg magadnak az élményt és oszd meg másokkal is!

A műsor weboldalát, pár hasznos egyéb cikkel és linkkel itt találod.

Ha üzenetet küldenél nekem, akkor:


🛠 Mit használok, hogy elkészüljön egy video? 🛠
Mikrofon: Shure SM7B - https://bit.ly/tczpeti-sm7b + Rode PSA1 - https://bit.ly/tczpeti-psa1
Mixer: RODE Rodecaster Pro - https://bit.ly/tczpeti-rodecaster-pro
Kamera kontrol: Blackmagic ATEM Mini https://bit.ly/tczpeti-atem-mini
Kamera: Canon EOS R
Lencse: Sigma 24mm f/1.4 DG HSM Art
Kamera 2: Logitech BRIO
Telepromter: Feelworld TP2 https://bit.ly/tczpeti-feelworld-telepromter
Fények: Elgato Keylight Air, Nanoleaf szett, Philips Hue Play Light
Laptop: Macbook Pro M1
Kontrol: Elgato Streamdeck XL

💡 Szoftverek 💡
Ecamm Live - https://bit.ly/tczpeti-ecammlive 
Buzzsprout - https://bit.ly/tczpeti-buzzsprout 
Riverside.fm - https://bit.ly/tczpeti-riverside

Szervusz, és üdvözöllek, én Tóth Szere Péter vagyok, és ez itt a kávészünet, de nem a "Mi lett volna, ha..." évad egy aktív szereplője, ugyanis a mai évadot csak, hogy illeszkedjen a sorozat elnevezésébe, hívjuk úgy, hogy mi lett volna, ha? Van internet. Hogy miért ezt a címet adtam a mostani epizódnak, az mindjárt kiderül, egy pillanat.

- Ez itt a kávészünet podcast. Ha érdekel a marketing, vagy csak szeretnél hatékonyabb lenni a munkádban, illetve otthon? Vagy mindkettő? Akkor itt a helyed. Jó szórakozást kívánunk!


No de mi az, hogy mi lett volna, ha van internet?


A következő epizódokban, amik majd ezt követően jönnek, remélhetőleg már nem lesz több. Hogy hívjuk ezt a mait? Hívjuk Ristrettónak, ha már kávészünet. Tehát nem tervezek több Ristretto epizódot egyelőre. Ha esetleg ad hoc jelleggel lesz, annak én is fogok örülni, és remélem, hogy ti is. De a terv az az, hogy mi lett volna, ha sorozat fog leginkább szerepelni majd most a Podcast csatornán, ahol számomra érdekes és számomra izgalmas emberekkel beszélgetek arról, hogy mi lett volna, ha, máshogy alakul az életük. No de, ez erre a hétre is be lett tervezve, és hogyha hallgatod a podcastot, akkor észrevetted, hogy nem történt meg a publikálása az epizódnak, sőt az élő adás is elmaradt. Ugyanis ennek az évadnak az az egyik különlegessége, hogy minden vendégemmel élőben egy Youtube stream keretén belül videó formában beszélgetünk, és annak a hanganyaga kerül föl ide a Podcast lejátszóba is. Ez azonban most elmaradt egy nagyon egyszerű oknál fogva, ugyanis a héten egyetlen egy nap volt, amikor nem volt itthon internetünk, de reggel nyolctól kezdődően, úgyhogy így már reggel izgulhattunk, de még bizakodva indultunk el a srácokkal az iskolába. Viszont, amikor hazafele jöttünk, akkor láttuk, hogy éppen egy ilyen daruval fektetik el az oszlopot, amin az internet volt hivatott érkezni házunkba. Úgyhogy azért már olyan 8-9-től inkább aggódva néztem a kis villogó pöttyöket a routeren odamenni, hogy vajon van-e internet, vagy lesz-e internet. Beszélgetést egyébként délután kettő és három közöttre időzítettük a partnerrel.


Egészen pontosan 15 óra 5 perckor jött vissza az internet. Ezt a részét inkább nem kommentálom. No de! Amin viszont volt időm gondolkozni az idő alatt, amíg készültem arra, hogy hátha lesz beszélgetés, és elkalandoztak a gondolataim. Az utóbbi időben egyre több olyan általam követett Youtube Content Creator-től láttam tartalmat, ami azzal foglalkozik, hogy hogyan őrizd meg a hidegvéredet, hogyan őrizd meg azt a fajta mindsetet, amit szerettél magadban, mint tartalomgeneráló, illetve tartalomkészítő inkább, hogy szebben fogalmazzuk. És hogy hogyan ne lépjél rá a burnout, vagyis a kiégés útjára. Nem tisztem és nem hivatásom azt megmondani, hogy hogyan ne égjek ki, én inkább a másik oldalt képviselem, aki dolgozik az ellen, hogy ő maga ne égjen ki. De egyre több ilyen hír került be a saját hírfolyamomba, hogy egyre többen érintettek ezzel kapcsolatban, de hogyha jól emlékszem, ha nem is konkrétan erről, de még a VR-os srácok is beszéltek a sajátjukban, hogy ezzel nekik meg kell küzdeni ugyanúgy, mint bárki másnak. Merthogy a Youtube tartalomgyártás az nem annyira fenékig tejfel, mint ahogy azt akik nem gyártanak Youtube-ra tartalmat, gondolják. Ezzel én egyébként maximálisan egyetértek, el is mesélek, hogy ezzel én maximálisan egyet is értek, és el is mesélek néhány dolgot, amit én, a kis kezdő nem Youtube kreátor, tehát azért azt tegyük hozzá, hogy én attól nagyon-nagyon messze vagyok, és nem is feltétlenül cél, hogy abba a körbe bekerüljek, mert teljesen mással foglalkozom. De ha már bekacsintgatok oda, akkor érdeklődök azokkal kapcsolatban, akik ezt nagyon súlyosan és nagyon komolyan végzik, hogy ők mit csinálnak, hogy csinálják, hogyan érzik magukat, mikor miért érzik úgy magukat, ahogy. És elég sokan beszélnek arról, hogy ez egy nagyon fárasztó és nagyon kiégető foglalkozás, vagy folyamatosan olyan tartalmakat kell gyártani, amit fogyasztanak, amit akarnak, amit keresnek, még akkor is, hogyha nekik mondjuk nincs rá idejük, nincs rá kedvük. És itt azért mondjuk marketingesként egy gondolat erejéig kitérnék a Facebookos vonalra, ami szerintem egészen kizsigerelően meredek, de még maradjunk egy pillanatra az elmaradt epizódnál. Szóval elmaradt az epizód, mert hát nem volt internet. Volt egy offline munkanapom, ami alapvetően ritkaság, de az elmúlt két-három hétben szerintem ez volt a negyedik. Tehát, hogy az amúgy is abszolút stresszmentes szeptemberünket, mint kétgyerekes családapa, egy kicsit izgalmasabbá tudtuk tenni azzal, hogy augusztus, szeptember folyamán nem egy, nem két nap volt az, amikor terveinkkel ellentétben offline voltunk, és bármilyen más programot találtunk ki, ami egyébként jó volt, élveztük, de hát a munka az felgyűlt az idő alatt és ezért az nyilván egy kis stresszt rakott a napjainkba, megspékelve ezt az egészet, mondom azzal, hogy immáron szeptember elseje óta a második gyermekünk is iskolasorköteles lett, és felvételt nyert egy. Reméljük tök jó iskolába. Úgyhogy amúgy is kellemesen telnek a napok és semmilyen teendőnk nincsen. A legnagyobb örömömre egyébként ezt megfejeljük azzal, hogy a munkahelyi téren abszolút jól áll minden, és zakatolnak a kerekek, és öröm dolgozni a projekteken, de nyilván fárasztó. Ez egy öröm, fáradtság, de fárasztó. És akkor erre ráteszünk egy olyan napot, ami nincsen betervezve, hogy akkor most dolgozzunk offline, és mi mindent csinál az ember. És hogy ebből mit tanulok én, hogy hogyan kéne készülni a különböző online feladatokra, akár mondjuk legyen ennek a sorozatnak a mi lett volna, ha évadnak a folytatása, hogy hogyan lehetne azt garantálni, hogy hát bizony ne legyen több ilyen elmaradt esemény. Tekintsünk vissza az elmúlt néhány epizódra, amikor voltak kihívások azzal kapcsolatban, hogy hogyan is fog megvalósulni. Akár egy online oktatáson, akár egy ilyen online beszélgetésen, mert nyilván nem a tegnapi volt az egyetlen, tehát ha már belecsapunk a lecsóba, akkor viszont maxoljuk ki az élményt, és ahol lehet, nehezítsük meg a saját dolgunkat, vagy ha nem sikerül, akkor kérjük az univerzum segítségét is majd ő megoldja. Az elmúlt néhány oktatás és néhány videós podcast felvétel kapcsán csak a legfontosabb, legérdekesebbek. Online oktatást szeretnék tartani Zoomon keresztül, egy jó 10+ fős bankos csoportnak. Én azt gondolom, hogy az elvárások ott azért egészen magasan vannak, mert kifejezetten a bankszektorból is egy olyan csoporttal tudok együtt dolgozni, akik az átlagnál magasabban képzettek és sokkal-sokkal több képzésre járnak. Az elmúlt egy évben már rengeteg online képzésen voltak, tehát megtapasztalták azt, hogy milyen egy jó és milyen egy rossz online képzés, és ezzel az, és ezt finoman a HR is a tudomásomra juttatta, hogy ne aggódjak, van kihívás és vannak elvárások, amivel nincs gond, mert alapvetően a végeredmény az lett, súgok előre, hogy a csoport nagyon elégedett volt, és az év hátralevő részében még négy tréninget vett a cég, de kettő nappal az untring előtt, ahol minden szépen be van állítva. Megvan a kamera, megvan a fények, a világítás, a mikrofon, a roadcaster keverő, a másodlagos laptop a prezentációhoz, minden megvan. Amikor is a Cameling 4k-s Christic úgy dönt, hogy ő most szépen elfüstöl, és innentől kezdve nem közvetít videojelet. És bármilyen gyors a házhozszállítás, meg bármennyire is szeretném, de ennyi idő alatt nem lehet reprodukálni ugyanezt az eszközt, mert nyilván nincs készleten sehol éppen abban a két napban, amikor kellene. Tehát úgy indultunk neki a képzésnek, hogy valószínűleg én akkor egy ilyen erősen csökkentett minőségű videójellel fogok részt venni majd az oktatáson, ami nyilván kedvemet szegte meg. Éreztem magamban, hogy ez nem lehet. Ha a legjobbat adom sem az a minőség lesz, amit szeretnék adni a tréningen résztvevőknek. Úgyhogy az első kihívás egy online tréning, vagy egy bármilyen online szín alatt, vagy előtt ugye ebben az esetben, hogy a használni kívánt eszköz úgy dönt, hogy akkor most megszűnik létezni.


Egyébként azt azóta elküldtem szervizbe, és ők is azt mondták, hogy hát ezzel akkor ők így legmélyebb tisztelettel, de nem foglalkoznának, és inkább akkor cseréljük ki egy vadonat újra, mert ez javíthatatlanul durrant el.

És nem ez volt az egyetlen kihívás az elmúlt 3-4 hétben. Ezt akkor ott megugrottuk, mert egyébként beszereztem egy másik típusú eszközt, amit itt boldogan használok, és azóta is itt kedvesdeden simogatom a kis világító ledes lámpáit, hogyha éppen ezt használjuk. Erről majd még külön lesz szó, hogy éppen most milyen eszközöket javaslok én adott esetben online tréninghez, vagy video streamekhez.

Szerintem zseniális eszközök.


De, maradjunk a kávészünet podcast háza táján egy pillanatra még. Az elmúlt két hét eseményeit foglalnám csak össze. A tegnapi napot már elmeséltem, nem volt internet egész nap, és ez is egy megugorható kihívás. Tehát kedves tartalomgyártó online tréner, vagy olyasvalaki, aki online meetinggel az üzleti partnereivel esetleg online adja el magát, vagy a termékeit, és ehhez az ő személyes jelenléte kell, online videó, Zoom meeting, vagy youtube videó, vagy Facebook videó, vagy bármilyen más online formában, erre fel kell legyél készülve. Én nem voltam. Ezt a helyzetet nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani azzal, hogy ha van egy X-szolgáltatóm, akitől vezetékesen jön az internet. Olyan sebességgel, amilyennel jön. De mellette mondjuk van egy tartalék előfizetésem, ahol egy másik szolgáltatónál mondjuk van egy mobil routeres alapcsomag, ami ilyen vészhelyzetekre mondjuk megoldaná a problémámat. Ezt a napomat tök jó lett volna vészelni, hogyha vagyok annyira előre lehet, hogy azt a havi 3-4-5 ezer forintot hajlandó vagyok beáldozni arra, hogy mint olyan valaki, aki egyébként online dolgozik és online gyártja a tartalmakat és online találkozik az ügyfeleivel már több mint másfél éve lassan.


És itt saját magamat akarom megfedni azzal kapcsolatban, hogy ezt én miért nem tettem még meg, akkor nem lett volna semmi gond a tegnapi nap sem, és fennakadás nélkül tudtuk volna az interjút is megejteni például. De. Az elmúlt két hétből nem ez volt a legizgalmasabb. Aki esetleg a múlt héten ott volt az élő közvetítésen, az hallhatta meg, végigélhette, egy részét végig is nézhette a Youtube live során, hogy amikor Dr. Németh Zolival, azaz Alias doktor Prezivel beszélgettünk, akkor én egy pár percre eltűntem az ételből.


Mégpedig azért, mert mi alapvetően egy viszonylag idősebb, korosabb házikóban lakunk, ahol viszonylag idősebb, korosabb vezetékek vannak a falakban. És nyilván, mikor mondja azt a falban levő vezeték, hogy ő most akkor itt elkezdene inkább egy picit égni, mint nem. Mint az élő live stream közepén, úgyhogy míg ment a life stream, akkor gyorsan széthúztunk mindent. Én közben néha odapillantottam a kijelzőn és láttam, hogy Zoli, mint egy hős állja a sarat és ott van élőben és mosolyog az összes élő közvetítésen résztvevőre. Én meg mint az állatkötöm át a konnektorokat, és keressük a másik szálat a házban, amire rá tudom függeszteni a kis mobil stúdiómat itthon. Úgyhogy konkrétan eloltottunk egy kisebb elektromos tüzet, majd újra online mentünk és Zolival befejeztük az élő adást. Ennek a videós megemlékezése ott van a csatornán. A kínosabb részeket, a hosszú, hosszú csöndet kivágtam, és igazándiból csak egy ilyen bevágott képernyő képpel emlékeztem meg arról, hogy mi történt abban az epizódban. Na, hát erre hogyan készülsz föl? Hát, ők őszintén sehogy. Tehát, hogy erre nem tudtam volna felkészülni ennél jobban se. Az, hogy elfüstöl a kábel a gép mögött, amin keresztül szeretném életben tartani a streamet, azzal nem tudsz mit kezdeni. Újítsd föl a kábeleket, vagy odaköltözz olyan helyre, ahol nem kell felújítani a kábeleket. No, de! Az elfüstölő eszköz egy olyan probléma, amivel meg lehet küzdeni, meg kell küzdeni. És ebből az a tanulságom számodra is, hogyha ilyen területen dolgozol, ha ezzel foglalkozol, akkor két lehetőséged van, vagy van egy tartalék eszközöd, ami az én esetemben egyébként megmentette volna úgy a napot, hogy a rendes kamera mellett van nekem egy Logitech Brio webkamerám is, ami nyilván sokkal rondább képet ad, mint egy rendes kamera, de ugye az van, hogyha a ló nincs jó a szamár is, tehát hogyha arról van szó, akkor ezzel a kamerával végig tudtam volna csinálni magát a tréninget, és van egy tartalék eszköz. Vagy abban az esetben, hogy mivel nekem a camling füstölt el, ami a négykás videójelet tudná átadni HDMI kábelen keresztül a gépnek. Ezért, hogyha mondjuk a camlingből van egy másik, az is megoldja a problémát, és adott esetben az még egy sokkal olcsóbb megoldás, mint egy webkamerát tartani.


Vagy ami eszközt én beszereztem, az alapvetően egy még drágább eszköz, mint a Campling, vagy egy webkamera, de végül nekem a napot egy Athen Mini beszerzése mentette meg, amit én mindenkinek jó szívvel ajánlok egyébként, aki szeretne egy vagy több kamerás felvételeket közvetíteni videós formában, mert nagyon jól lehet használni arra, hogy váltsd a különböző szögeket a kamerák között. És nemrégiben láttam valakitől egy videót azzal kapcsolatban, hogy mennyire menő az, hogyha egy online képzésen váltogatod a szöveget és különböző oldalról mutogatod magad.


Nem tudom. Ti voltatok már olyan online tréningen, ahol az oktató nem rátok nézett, hanem így az oktatónak a fejét oldalról láttátok, vagy hátulról, vagy fölülről? Nem tudom. Tehát, hogy sok esetben igen, egy videós tartalomgyártónál tök menő az, hogyha ugrál a kamerakép, és néha oldalról, néha hátulról, néha felülről, néha csak a kezét látom, ahogy az asztalomat. Egy online oktatásnál szerintem ez kifejezetten nem az a hitu, ahol én ezt szeretném elérni. Egy online oktatásnál nekem az a célom, hogy a szemembe nézzenek mindig, akiket tanítok. Ha ott vagyok egy oktatóteremben, egy offline oktatáson, akkor sem megyek be a hátuk mögé és onnan beszélek, hogy akkor sem nézek ki az ablakon és úgy beszélek hozzájuk, hogy ők oldalt vannak nekem, ott az a lényeg, hogy legyen meg a szemkontaktus. Ha oktatást tartok, akkor én is megpróbálok egy olyan szettet fölépíteni, hogy amikor beszélek, akkor a kamerába tudjak beszélni, és meg tudjam teremteni azt a virtuális szemkontaktust, amire szükség van. De ha Youtube-ra videózol, vagy akárhova máshova, akkor egy ilyen eszköz, mint az Athen Mini, a Black Magicnek az Athen Minije, és zseniális. De tényleg. Iszonyatosan egyszerű használni, nagyon könnyű használatba venni, és gyönyörűen dolgozik, semmi. Abszolút hülye biztos. Akkora gombok vannak rajta felirattal, hogy bárki tudja szépen használni, aki szeretne egy ilyet használni. Úgyhogy, ha esetleg olyan problémád van, hogy elfüstöl egy eszköz, és létfontosságú, hogy neked ezek az eszközök működjenek, mert ezen keresztül dolgozol, akkor egy jó tanács, bárcsak rájöttem volna erre korábban én is, legyen tartalék. Fontos. Az internet kimaradásra pedig egy annyira magas labda. Legyen abból is tartalék egy másik szolgáltatótól. Ha vezetékes netednél kidől az oszlop az utcán, akkor mennyire jó az, ha egy másik szolgáltatótól van egy mobilinternetes routered. Már mindegyiknek van ilyen szolgáltatása szerintem, tehát abszolút össze lehet ezeket így kombinálni, hogy mindig legyen olyan eszköz, amivel meg tudod oldani. Megpróbáltam még mielőtt esetleg szóba kerülne, vagy gondolnátok rá. Nyilván megpróbáltam mobilinternetet is osztani, és arról megcsinálni az egészet. De nyilván ugyanannál a szolgáltatónál van a mobil előfizetésem is, ahol a vezetékes, ahol az egész valahogy azzal az adótoronnyal úgy szállt el, ahogy kell. Se telefonálni, se mobilinternetezni, se itthon vezetékes neten, vagy wifit használni nem tudtam. Úgyhogy legyen egy tartalék egy másik szolgáltatótól egy másik megoldáson keresztül. Tehát hogyha a vezetékek elszállnak, akkor hiába van vezetékes a másik szolgáltatónál is, úgyhogy a vezetékes mellé ajánlok mindenkinek egy vezeték nélkülit egy másik szolgáltatótól. Na, de kanyarodjunk rá erre a konkrét példára. Még én küzdöttem az elemekkel, hogy átkössem a dolgokat az élő stream alatt egy másik elektromos hálózatra. Németh Zoli tartotta a frontot. Mekkora jó tipp. Írjátok föl egymás telefonszámát. Nekem megvolt az övé. Viszont ez csak egy irány volt, mert ugye én szerveztem, én hívtam, amikor kellett, én egyeztettem vele mindent, és így nem volt olyan aktívan megadva oda-vissza a telefonszám, tehát hogy én hiába hívtam őt a stream alatt, nem tudta, hogy én hívom. Micsoda mázli! Ez bőven elég volt utána megbeszélni, hogy mi történt.


Mit csináltunk végül? Igazándiból a vicc az volt, hogy Zoli annyira profi volt egész végig, hogy megtartotta a lélekjelenlétét, megvette, míg visszaküzdöm magam. Utána átbeszéltük, hogy mi volt, és még egy jó ötven percen keresztül beszélgettünk szerintem, úgyhogy nem akasztotta meg a napot, de adott egy jó sztorit az életemhez, amit most el tudok nektek például mesélni. Viszont, hogyha tartunk egy offline napot, az mi mindenre elég. Én például nagyon sokat gondolkoztam azon, amit tényleg nagyon sok helyről hallok vissza, de most a legjobb kedvencemet idézném ide. Ő a Lippai Roland. Vele volt egy beszélgetésünk, hogy GTD-pot kezdem pár héttel ezelőtt, pont a kiégésről még a nyár folyamán. És neki van az a mottója, hogy találj egy okot és csináld. És ha bármit akarsz csinálni, akkor igazándiból csak az okot kell rá megtalálni, és rá tudod venni magadat, hogyha elég jó okot találsz rá. És ezt én annyira összekötöttem egyébként a kiégésnek a fogalomkörével, és azóta, bár ez nem látszik, és nagy örömmel húzom Rolandot az összes lehető Facebook és Linguin és Online Sociomedia csatornán keresztül, amikor ő egyébként az értékes tartalmait teszi közzé, és én csak odatolkodom a vidám kis véleményemet mélységesen, egyébként egyetértve azzal az üzenettel, amit ő közvetít, hogy én ezt a kettőt fejben teljesen összekötöttem már. És azt gondolom, hogy akkor nem fogok kiégni én se, és akkor nem fogsz kiégni te se, ha olyan okot találsz arra, amit éppen csinálsz, amit el tudsz fogadni. És fontos a kifejezés, tehát nem el kell tudnom fogadni, de nem úgy, hogy ezt most jó, akkor ezt most elviselem, és elfogadom, hogy ezt el kell viselnem, hanem az indokot fogadom el magát, és meggyőzöm vele magam, hogy én ezt szeretném csinálni.


Számomra is ezek a dolgok, hogy itt most ezt elmondom. Az, hogy beszélgetek a számomra érdekes emberekkel, ezek mind-mind azok a típusú tartalmak és azok a típusú feladatok, amiket azért vettem a nyakamba, mert szeretném csinálni. Nem azért, mert mérhetetlen sok időm van, és nem azért, mert nem kell megtalálnom rá azt az időt, amit erre áldoznom kell, és valahonnan vagy a munkától, vagy a magánélettől el kell venni rá az időt, mert nem így tekintek rá. Valóságban így van, de erre az időre úgy tekintek, hogy ez egy olyan dolog, ez egy olyan feladat, amit én vállaltam magam és a családom felé is.


Amit azért csinálok, mert nekem van rá szükségem, és elfogadtam, hogy ehhez időt kell allokálnom rá. Azért van rá szükségem, mert ezeket tényleg szeretem csinálni. Szeretem a podcasteket. Szeretek podcastet hallgatni. Mindig is szerettem volna csinálni, és megvan hozzá az a támogatásom. Mikós Ákos révén, aki engem pátyolgatott még a legelején, és segített az elindulásban is. Aki adott annyi segítséget, hogy csak vágjunk bele. Mi történhet? Maximum nem hallgatjátok meg. Úgyhogy ebben segített és igazándiból ez a tanulóút, ami elindított engem afelé, hogy a kiégés ellen a legjobb út az, ha olyan irányokba mész, ami neked segít abban, hogy olyan dolgokkal foglalkozzál, amit szeretsz csinálni és ennél fontosabb dolgot nem tudsz tenni az ellen, hogy ne égjél ki. Én például ezalatt az elmúlt egy offline munkanapom alatt egy csomó mindennel foglalkoztam, amivel amúgy nem lett volna időm. Nyilván egy picit pihentem is, mert azért az elmúlt egy-két hét így a gyerekek iskolakezdése mellett finoman szólva volt fárasztó és kimerítő, de míg offline pihengettem, volt időm gondolkozni azon, hogy például milyen típusú tartalmakat szeretnék én gyártani magamnak, másik podcast csatornára, a Youtube csatornámra, akárhova ügyfeleknek, bárkinek, és megmondom őszintén, összeszámoltam. A háromnegyed napos szünet végére egy száz fölötti lista gyűlt össze azokkal a témaötletekkel kapcsolatban, amit ide-oda-amoda le lehetne gyártani. És erre nem tudtam volna időt allokálni, hogyha tudom húzni a szekeret aznap is, ahogy bármilyen másik nap. Úgyhogy megvolt ennek a jó kimenetele is, tehát tudtam egy olyan relaxált pihenős napot tartani, ahol a kreatív feladatokkal tudtam például foglalkozni, amire általában nincsen időm. Ha így belegondolok végül, mindamellett, hogy hasznosnak tartottam az offline eltöltött időt, nem örültem. Ez az, hogy azért mégiscsak rengeteg ötletem és tervem van, hogy mit kéne csinálni, hogy kéne csinálni magamnak családom felé, a saját kis Love projektjeim felé ugyanúgy, mint az ügynökségi vonalon a különböző ügyfeleink kampányaival kapcsolatban mit szeretnék megtenni. Az új ügyfelekkel mi mindent szeretnék megbeszélni, a meglévőkkel mi mindent szeretnék megtervezni az év hátralevő részére, vagy akár már a jövő évi marketing terveket átbeszélni. És az, hogyha ebből úgy veszünk ki egy napot, hogy reggel én úgy indulok neki a dolgoknak, hogy minden rendben lesz, és akkor elő van irányozva. Nagyjából az a mennyiségű feladat fejben nekem, amit aznap le tudok tenni az asztalra, és akkor nyugodtan sikerrel telve tudom otthagyni a laptopot a nap végén, és ezt így menet közben rántják ki, az zavaró. Ha ezt reggel nyolckor rántják ki alólad, az nagyon idegesítő. És ez volt az egyetlen egy dolog, ami miatt azt mondom, hogy nem örültem ennek az egésznek, bár gyakorlatilag az, hogy tényleg 120 ötlet gyűlt össze, az hihetetlen. Én se gondoltam volna, hogy ennyi össze fog jönni azalatt a nap alatt, és igazándiból észre sem vettem, csak amikor visszajött az internet, és akkor elöntöttek az e-mailek, majd nap végén összeszámoltam, hogy mi minden gyűlt össze. Szóval igazándiból sikeres volt a nap, csak abszolút felrúgott minden tervet. És nem az a tanulság, hogy ne tervezzünk, mert kell, nem lehet csak otthon csinálni a dolgokat, de nem szabad kiborulni azon, hogyha mondjuk egy kidőlő oszlop elrontja az internetet a házban, és nem tudjuk befejezni, vagy nem tudjuk egyáltalán elkezdeni sem a napi terveinket. Viszont ami miatt jó volt, és ezt szerettem volna igazándiból elmondani, hogy ha tudtok tartani kis szüneteket, nem kell megszervezni, hogy döntsék ki az internetet tartó oszlopot az utca végében. Ha tudtok tartani szüneteket, akkor érdemes megnézni azt, hogy megvan-e az a balansz, és megvan-e az az egyensúly a magánéletetek és a munkátok között, ami kell ahhoz, hogy élvezzétek a napotokat, nem az egyiket vagy a másikat, hanem azt a napot, amit végigéltek munkával és magánélettel együtt. És ha azt gondoljátok, hogy igen, akkor jó úton haladtok. És ha azt gondoljátok, hogy igen, és már csak az zavar, hogy míg élőben vagytok egy nagyon-nagyon kedves emberrel és beszélgettek élő interjúban, és kigyullad a fal, akkor azt javaslom, előtte cseréljetek kábelt a házban.


Ha nagyon-nagyon szeretnétek beszélgetni egy számotokra nagyon-nagyon kedves emberrel, nagyon érdekes témáról, majd az interjú végi időpontja után öt perccel visszajön az internet, akkor arra azt javaslom, legyen megfelelő internetszolgáltatásotok, és legyen egy tartalék is. Úgyhogy számomra ez volt ennek a hétnek a tanulsága. Nem akartam magamban tartani, mert tényleg zavart és öröm volt kibeszélni. Más nagyon komoly mondanivaló erre a hétre nincsen. A tanulságot szerettem volna veletek megosztani arról, hogy mi mindent szedtem össze, hogy mire figyeljek a későbbiekben, ha szeretnék olyan tartalmat gyártani, ami egy. Nem három részletben készül el, mert közben kétszer fölgyullad a házunk, kettő megvalósul, mert össze tudjuk kötni online a beszélgetőpartnert és engem. Ha nektek van még ilyen jó sztoritok, annak mindig örülök, elhelyezek egy linket a leírásban, ahol el tudjátok akár hangüzenetben is mondani, és nagyon szívesen játszom be a következő epizódban, és mosolyogjunk együtt egymás sztorijain. Én most már így egy nap elteltével ezt teszem a sajátommal, úgyhogy a múlt heti pedig igazat adva Zolinak, aki ott volt és megélte, hogy ez is csak egy újabb alkalom arra, hogy legyen egy kellemes történetem egy későbbi beszélgetéshez. Jövő héten újra itt vagyok, remélhetőleg interjú partnerrel, ha nem, akkor iszunk együtt egy jó kis Ristrettót. Addig a legjobbakat.

- Köszönjük, hogy ma is velünk töltötted a kávészünetet. Várunk a következő adásban is. Ha még nem tetted, iratkozz fel, le ne maradj! Ha kérdésed van, írj nekünk bátran! Addig is minden jót kívánunk!